Leírás

A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság évnegyedes folyóirata, amely érdeklődési körének sokszínűségével és kulturális nyitottságával elődjének tekinti az 1926 és 1944 közötti „régi” Pannonhalmi Szemlét. Az EPA archívumában a 2017-2020. évi számok érhetők el teljes szöveggel Amikor azonban 1993 tavaszán elindult a lap új folyama, az alapító célja nem az volt, hogy a hagyományos értelemben vett „felekezeti” lapok számát gyarapítsa, hanem a párbeszédnek olyan lehetőségét kívánta felkínálni, amely – a II. vatikáni zsinat sugallatának megfelelően – a kultúrát elsősorban nem missziós területnek tekinti, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóságnak, amely az egyházakat legalább oly mértékben kötelezi értékbefogadó nyitottságra, mint értékközvetítésre. Ezért a Pannonhalmi Szemle olyan sajátos feladatot vállalt magára, amely (éppen azáltal, hogy ezeken a mára egyre nehezebben áthágható határokon kíván felülemelkedni) mind az egyházi, mind a kulturális kiadványok között sajátos helyet jelöl ki számára. A humán értékek (elsősorban filozófia, teológia, művészetelmélet és -történet, pszichológia, zene és pedagógia) befogadására nyitott értelmiség tagjainak békés és valódi párbeszédét kívánja tehát szolgálni a napi politikát meghaladó kontextusban. Az egyes lapszámok a reprezentatívnak számító nyitószöveggel kezdődnek, utána a tanulmányblokk következik, amelyhez minden esetben műelemzések is tartoznak. Ezt a könyvszemle és a bencés spiritualitás hagyományból merített rövid meditáció egészíti ki. Szépirodalomból a lap csak verseket közöl.